Vakfolt Podcast

Vendég évadunk legújabb állomásában a Herczeg Zsófi látogat el hozzánk, és egy fontos hiányosságot pótol velünk. Mindannyiunknak kimaradt eddig az Akira, az 1988-as japán anime Otomo Kacusiro (angolszász átírásban Katsuhiro Otomo) rendezésében. Az alkotó a saját, 1982-ben indult mangasorozatát adaptálta animációs formában. Az Akira a cyberpunk másik fontos meghatározó kiindulópontja a Blade Runner mellett, továbbá az animére gyakorolt hatása is máig megfigyelhető. Poszt-apokaliptikus motorosbandák, szuperképességek, hübrisz, testhorror és rengeteg értelmezési réteg egyetlen filmben. Az animációs filmekkel évek óta foglalkozó Herczeg Zsófi eddig nem látta elejétől végéig az Akirát: hogyhogy kimaradt a film? Milyen, amikor egy fajsúlyos alapművet kell kerülgetnünk éveken át? Beszélünk arról is, hogy mi az, ami miatt az anime mindmáig egy nehezen befogadható műfaj a számunkra, és milyen lépéseket tettünk eddig, hogy ezen változtassunk. Ehhez kapcsolódóan szóba kerül, hogy mik segíthették elő, hogy az Akira a

Vörös Eszter és Szabó Dominik harmadszorra podcastolnak velünk az idei évadban, ezúttal Eszter fiatalkori kedvencét néztük meg. Ez az Isten hozta, őrnagy úr, Örkény István Tóték című kisregényének feldolgozása. Fábri Zoltán 1969-es filmjében Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre játsszák a főszerepet. Megbeszéljük, milyen emlékeket idéz fel bennünk az Isten hozta, őrnagy úr!, és persze beszélünk arról is, hogy hogyan keletkezett a film. Örkény története milyen utat járt be, mire a mozivásznakra került? Milyenek a film főszereplői? Beszélünk a nemrég elhunyt Venczel Veráról, Fónay Mártáról, és persze a férfiakról: milyen a Hideg napok után komikus szerepben látni Latinovits Zoltánt? Milyen a komédiai érzéke Sikovits Imrének, akit a méltóságteljes szerepeiben szerettünk meg? Beszélünk a film rendszerkritikájáról, a poszttraumás stresszről egyaránt, és próbáljuk összhangba hozni, ogy hányféleképp értelmeztük a különböző jeleneteket. Linkek A Dominik által szerkesztett Ekultúra Eszter a Twitteren: @wory04 Domin

Vörös Eszter és Szabó Dominik visszatérnek - s mivel ketten vannak, két külön kedvenc filmet hoznak magukkal. A mai adásban Dominik kedvencével foglalkozunk, jövő héten jön Eszteré. Dominik választása A nagy szépség (La grande bellezza, angolul The Great Beauty) című filmre esett, Paolo Sorrentino rendezésére 2013-ból. A főszerepben Sorrentino visszatérő színésze, Toni Servillo. Egész gyerekkorunkat azzal töltjük, hogy ugyanazokat a filmeket nézzük újra és újra, majd felnőve már rájövünk, hogy annyi a bepótolandónk, hogy annak is örülünk, ha egyszer meg tudunk nézni egy új filmet. Hogy lett mégis egy viszonylag új film Dominik kedvence, és vajon hányszor látta eddig? Azt is megbeszéljük, ki mennyi mindent látott eddig Paolo Sorrentinótól, és azok alapján mik voltak az elvárásai. Miről szól A nagy szépség? Mennyire önkritikus Paolo Sorrentino? Lehet egy képmutatást feldolgozó film képmutató? Mit akar elmondani Sorrentino a klasszikus és a modern művészetről? Mit akar elmondani az élet értelméről? Linkek A Dom

A három évvel ezelőtti Titanic filmfesztiválos adásunk vendégei tértek vissza, és pótoltunk velük egy közös vakfoltot. Vörös Eszter és Szabó Dominik (Ekultura) a Werckmeister harmóniák című filmet választották, Tarr Béla rendezését 2000-ből. A film és az alapjául szolgáló regény írója Krasznahorkai László, Tarr Béla társrendezője Hranitzky Ágnes. A zenét pedig természetesen Víg Mihály szerezte. Az adás elején beszélünk arról, ki hogyan áll Tarr Béla filmográfiájával, miket láttunk eddig, és milyen elvárásokkal ültünk le a Werckmeister harmóniák elé. Beszélünk arról is, mennyire ismerjük Krasznahorkai bibliográfiáját. Aztán elmerülünk a Werckmeister harmóniákban: mennyire tudott bennünket beszippantani a slow cinema? Melyik jelenetek voltak a legemlékezetesebbek? Milyen allegóriákat tudtunk felfedezni ebben a sűrű szövésű történetben? Miket reprezentálnak a főszereplők, Valuska, Eszter úr, és a Herceg? Hogyan értelmeztük a film apokaliptikus kórházas jelenetét? Linkek A Dominik által szerkesztett Ekultúra Esz

Madarász Isti visszatér, és a múlt heti Kuroszava-pótlás után egy régi kedvencét nézzük meg. Ez Tom Tykwer rendező 2006-os filmje, a Perfume: The Story of a Murderer, magyarul Parfüm: egy gyilkos története. Patrick Süskind regényét dolgozza fel a történet, amelyben a főbb szerepeket Ben Whishaw, Dustin Hoffman és Alan Rickman játsszák. Hogy esik az ember választása a kedvenc filmjére? Mi tette a Parfümöt Isti kedvencévé? Megnézzük azt is, hogy hogyan alakult Tom Tykwer karrierje a Lé meg a Lolától kezdve. Mitől különleges ebben a karrierben a Parfüm? Beszélünk arról, hogy milyen volt a fogadtatása a filmnek a maga idejében, hogyan lehet egy gyilkosról szóló filmben azonosulni a főszereplővel. Mi nyűgözte le a filmben Istit? Mely filmekkel rokonítható az eddigi vakfoltjaink közül a Parfüm? Beszélünk a grandiózus fináléról is, a megrendezéséről és a film tónuskezeléséről. Linkek Isti a Twitteren: @madaraszisti A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk A Vakfolt podcast a Twitteren A Vakfolt P

Vendég évadunkba ellátogatott Madarász Isti rendező is. Elsőként egy olyan filmet pótoltunk vele, amely egyben az első betekintése volt a rendező életművébe: ez Kuroszava Akira (angolosan Kurosawa Akira) filmje, A hét szamuráj 1954-ből (eredetileg Sicsinin no szamurai, angol címén Seven Samurai). A főszerepben Mifune Toshiró látható. A történelmi kalandfilm elnyerte Velencében az Ezüst Oroszlánt, és két Oscar-jelölésig vitte, továbbá rengeteg hollywoodi filmet inspirált, köztük A hét mesterlövészt. Milyen elvárásokkal szabad leülni egy legendás magnum opus elé, és vajon sikerülhet-e megugrania azokat egy közel hetvenéves filmnek? Miben tudja leiskolázni Kuroszava a mai akciórendezőket? Beszélünk a rendező gyakran bevált fogásairól a hosszú egysnittesektől kezdve a tömegejelenetekig. Miben lehetett formabontó a japán szamurájos (dzsidai-geki) filmek között a maga idejében A hét szamuráj? Mitől emelkedik ki ez a film Mifune Toshiró gigászi karrierjéből? Összehasonlítjuk azzal, amit a Yojimbóban láttunk tőle, és

Juhász Viktor film noirral érkezett, film noirral távozik: A múlt heti A máltai sólyom-adásunk után egy modern, sci-fi noirral tért vissza hozzánk, ez pedig a Blade Runner, magyarul a Szárnyas fejvadász. Ridley Scott 1982-es filmjében Harrison Ford játssza a főszerepet, Rick Deckard nyomozót, mellette Rutger Hauer, Daryl Hannah, Sean Young láthatóak. Felelevenítjük a film noirral kapcsolatos ismereteinket, és megállapítjuk, mennyi mindent őriz meg a Szárnyas fejvadász a zsáner hagyományaiból. Mennyire passzol Harrison Ford alakítása a klasszikus hard-boiled nyomozó szerephez? Mi a közös Sam Spade-ben és Rick Deckardban? Hasonlóan azt is megvizsgáljuk, mi az, amit a Szárnyas fejvadász adott a populáris kultúrának: milyen szálakkal kapcsolódik a cyberpunk a Blade Runnerhez? Beszélünk a film hányattatott sorsáról is a mozis vágástól kezdve a végső rendezői változatig. Mitől bukhatott meg ez a film a mozikban? Mik a különbségek a vágatok között? Mik a különbségek Philip K. Dick könyve és a film között? A nyomozó

Október első felében Juhász Viktor a vendégünk, akinek a film noir iránti rajongásán esett aprócska foltot korrigáljuk most: bepótoltuk vele a The Maltese Falcon, vagyis A máltai sólyom című klasszikust. A legendás John Huston első rendezése ezen a héten lett nyolcvan éves. A történet Dashiel Hammett azonos című regényének feldolgozása. Humphrey Bogarttól ugyan nem volt idegen a krimi, mégis ezt a filmet tartják a film noir első fecskéjének. Elsőként beszélünk a film noirról: kinek milyen viszonya fűződik a műfajhoz, mik voltak az első találkozásaink a kriminek ezzel a válfajával? Megnézzük az alzsáner előzményeit, irodalmi hagyományait, és összekötjük A máltai sólymot a későbbi, posztmodern, dekonstruáló alkotásokkal. Mely stílusjegyek jelentek meg már itt, A máltai sólyomban, és mely film noir-alapvetések hiányoztak még ekkor? Milyen előképe Sam Spade nyomozó karaktere a későbbi nagy sikerű noir-detektíveknek? Aztán elmerülünk A mltai sólyom szövevényes cselekményében: mennyire sikerült kibogozni a kusza tö

Markovics Botond visszatér, és egy nagy kedvencéről beszélünk. Ez Az utolsó szamuráj, eredeti címén The Last Samurai, Edward Zwick filmje 2003-ból Tom Cruise főszereplésével. A film hívta fel a világ figyelmét Szanada Hirojukira (Hiroyuki Sanada) és Vatanabe Kenre is (Ken Watanabe). A 19. századi történetben Tom Cruise által alakított Nathan Algren a nyugatosodás küszöbén álló Japánba téved, ahol megismeri a tradicionális japán értékrendet a szamurájok életmódján keresztül. Az utolsó szamuráj óriási siker volt az idejében, de talán az utolsó nagyszabású történelmi kalandfilm: milyen filmek előzték meg, milyen hasonló filmek követték, és vajon miért lehetett épp ez a film a vízválasztó? Megnézzük azt is, hogy Tom Cruise filmes pályafutásában miért foglal el hasonlóképpen vízválasztó szerepet ez a film. Beszélünk a film korhűségéről is. Helytálló a történelemábrázolása Az utolsó szamurájnak? Mivel kapcsolatban használja ki a legnagyobb írói szabadságot John Logan scriptje? A "white savior" narratíváról is beszé

Ebben a két hétben Markovics Botond a vendégünk, akivel először pótoljuk az idén harminc éves Ragtime című filmet 1981-ből. A 20. század eleji történetben több különböző sorsot követünk végig egy másfél évtizedet felölelő időszakban, és menet közben fontos történelmi alakokkal is meg-megismerkedünk. A rendező Miloš Forman, főbb szerepekben pedig láthjuk Elizabeth McGovernt, Brad Dourifot, Mary Steenburgent, Robert Joyt, Mandy Patinkint, de felbukkan picit Norman Mailer és James Cagney is. A Ragtime című filmet E. L. Doctorow regényéből dolgozták fel, hála Botondnak össze is tudjuk hasonlítani a kettőt. Mely sztoriszálakra fókuszált rá jobban Miloš Forman, és vajon miért épp azokra volt a leginkább fogékony? Áttekintve az általunk eddig látott Miloš Forman filmeket (például az Amadeust), mik a visszatérő témái? Hogyan érhetőek tetten ezek a motívumai a Ragtime-ban? Mit ismerünk meg a századeleji Amerikáról egy európai, "kívülálló" mesélő szemüvegén keresztül? Mi az izgalmas abban, ahogyan a fekete bőrűek társa

Márciusban a Vakfolt podcast társalgóban megrendeztünk egy March Madness játékot, ahol hatvannégy 32 év alatti színész közül választottuk meg a legjobbat, legtehetségesebbet, leginkább kedveltet. A versenyt ugyan Florence Pugh nyerte, és meg is koronáztuk a győzelmét egy Midsommar-kibeszélővel, de úgy éreztük, hogy a második helyezettet is megilleti a kiemelt figyelem. A döntőben ugyanis Anya Taylor-Joy csupán egyetlen szavazattal maradt alul. Az őszi menetrendünkben is akadt egy szabad hét, ezért Anya második helyezését a The Witch (A boszorkány) című filmmel honoráljuk. Robert Eggers rendezését 2015-ben mutatták be. A filmben felbukkan még Kate Dicke és Ralph Ineson. Működik-e horrorfilmként A boszorkány? Milyen motívumokat, milyen mondanivalót boncolgat Robert Eggers a sztoriban? Beszélünk arról, hogy milyen a korhű nyelvezetű, tizenhetedik századi történetet moziban és milyen otthon befogadni. Mik azok a megoldások, amelyeket Robert Eggers továbbvitt a The Lighthouse (A világítótorony) című filmjébe is? M

Moskát Anita a Persona párjának a Black Swan, azaz a Fekete hattyú című filmet választotta. Darren Aronofksy 2010-es filmjében Natalie Portman játssza a főszerepet, mellette Vincent Cassel, Mila Kunis, Winona Ryder láthatóak. A történetben Natalie Portman játssza Ninát, a perfekcionista balett-táncosnőt, akit váratlanul kiválasztanak Csajkovszkijtól A hattyúk tava főszerepére. Az adást introspekcióval kezdjük. Ki hogyan élte meg 2010-ben A fekete hattyút, és miért érett meg az újranézésre Aronofsky pszichológiai drámája? Milyen érzés feldolgozni a saját perfekcionizmusunkat? Milyen, amikor az ember bekerül egy önkárosító flow-ba? Aztán áttekintjük Darren Aronofsky filmográfiáját, és meglepődve tapasztaljuk, kinek melyik az a filmje, amit még nem látott. Mik a közös vonások Aronofsky műveiben? A maximalizmus mellett milyen pszichológiai témákat feszeget még A fekete hattyú, és hogyan rokonítható ez a filmje a többi munkájával? Megbeszéljük a film vizuális megoldásait is, a tükrök használatától kezdve a díszlet

Moskát Anita vendégeskedik a következő két hétben a Vakfolt podcastban. Anita a Persona című filmet pótolta velünk 1966-ból Ingmar Bergmantól, amelyben a főszerepet Liv Ullmann és Bibi Andersson játsszák. A Liv Ullmann által játszott színésznő egy összeomlás után ápolásra szorul, ám Bibi Andresson gondoskodása mellett elkezdenek elmosódni a határok a kettejük személyisége között, és felszínre kerülnek az életükben elszenvedett múltbéli traumák. Első nekifutásból kibeszéljük, ki mennyi mindent látott eddig Ingmar Bergman életművéből, és miért olyan nehéz belekezdeni, pláne beszélni a filmjeiről. Milyen témák jellemzőek Bergmanra, és hogyan passzol bele a több évtizedet felölelő sormintába? Milyen értelmezései léteznek a Persona című filmnek? Megvitatjuk, melyik magyarázat miért lehet helytálló, milyen képi történetmeséli eszközöket használ Bergman, hogy egyik-másik megoldást alátámassza. Milyen képi motívumokat vonultat fel, és vajon mit akar velük sugallni? Vajon van egyértelmű magyarázata ennek a filmnek, va

Előző alkalommal CyClo, azaz Mikó László vendégeskedett nálunk, és egy hiányosságát pótolta. Ezúttal az egyik kedvencét hozta el, ez pedig a Cidade de Deus, magyarul az Isten városa (angol nyelvterületen City of God néven ismert a film). A filmet Fernando Meirelles és Kátia Lund rendezte. A brazíliai Rio de Janeiro egyik szegénynegyedében játszódó történet 2002-ben jelent meg, Amerikában a 2004-ben megrendezett Oscar-díjátadón jelölték négy kategóriában (fényképezés, vágás, forgatókönyv, rendezés). Bár a legjobb idegen nyelvű film kategóriájába nem került be, 2002-2003-ban rengeteg egyéb filmes elismerésben részesült, és számos kritikus toplistáján is előkelő helyet kapott. Az elején azzal kezdjük, ki mikor látta a először az Isten városát. Mekkora hatást gyakorolt ránk a film? Mennyi mindenre emlékeztünk belőle, és mit változtatott meg az újranézés? Milyen volt most először látni ezt a filmet? Mi volt a filmrendezésben Fernando Meirelles szerepe, és mivel foglalkozott Kátia Lund? Megbeszéljük, milyen hatások

CyClotronic barátunk, azaz Mikó László tér vissza a podcastba, és bepótolja velünk egy régi hiányosságát. Ez a The Lobster, azaz A homár, Yorgos Lanthimos (Jorgosz Lantimosz) rendezése 2015-ből. A homár furcsa disztópiájában Colin Farrell keres magának párt, míg Rachel Weisz szembeszáll a bizarr elnyomó rendszerrel. Léa Seydoux, Ben Whishaw, John C. Reilly, és Olivia Colman is felbukkannak további szerepekben. Az adás elején megbeszéljük, ki mit látott eddig Lanthimos életművéből, és hol helyezkedik el a ranglistánkon A homár. Mennyire volt sikeres az angol nyelvterületre költözése? Mennyire befogadhatóak a görög nyelvű filmjei? Milyen témák foglalkoztatják? Aztán belemegyünk A homár részleteibe, és felfejtjük a filmbeli disztópia szimbolikáját. Mit jelképeznek az állatok? Miért a külső jegyeik alapján választanak párt az emberek? Miért harcolnak az ellenálló mozgalom tagjai? Megjegyzés: az e heti adás a szokásosnál több káromkodást tartalmaz. Linkek A Vakfolt podcast Patreon-oldala A Vakfolt podcast Faceboo

Vendég évadunkban Gócza Gina visszatért az Egy makulátlan elme örök ragyogása után egy kevésbé romantikus filmet választott kedvencének a kétezres évek elejéről. Ez az American Psycho, magyarul az Amerikai pszichó 2000-ből. Mary Harron rendezésében a fiatal Christian Bale játssza a főszerepet, de felbukkan a filmben Justin Theroux, Willem Dafoe, illetve Jared Leto. A film elkészültének zegzugos történetével kezdjük, hogyan jutott el a projekt Oliver Stone-tól Mary Harronig? És hogyan tett egy rövidke kitérőt Leonardo DiCapriónál? Milyen a főszerepben a pofátlanul fiatal Christian Bale? Mary Harron rendezéséről és karrierjéről is beszélünk, hiszen a film idővel ugyan kulttikus siker lett, de a maga idejében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mi lett Mary Harron rendezői karrierjével? Mennyire sikerül megragadnia Bret Easton Ellis eredeti, 1991-es regényének a lényegét? Mit mesél a film az identitásról, a yuppie életmódról, és mennyire kétértelmű a film befejezése? Linkek A Vakfolt podcast Facebook ol

A Vendég évadban ezúttal Gócza Gina látogatott el hozzánk, akivel korábban folk horrort és musicalt is néztünk. Ezúttal azért jött, hogy egy 2004-es vakfoltját pótolja velünk, ez pedig az Eternal Sunshine of a Spotless Mind, azaz az Egy makulátlan elme örök ragyogása. A filmet Michel Gondry rendezte, Charlie Kaufman írta, a főszerepben pedig Kate Winslet és Jim Carrey látható. Mellettük olyan kedvenceink bukkannak fel, mint Kirsten Dunst, Elijah Wood, Mark Ruffalo, Tom Wilkinson, illetve David Cross. A beszélgetést ismét azzal kezdjük, hogy ki milyen elvárásokkal ült neki a filmnek, mire számított, illetve aki korábban már látta, mennyire kapott mást, mint amire emlékezett. Lehet kedvelni Joel (Jim Carrey) karakterét? Több Clementine karaktere, mint a korszak népszerű "manic pixie dream girl"-je? Megbeszéljük Michel Gondry rendezői mesterfogásait, és azt is, hogy milyen volt a viszonya Jim Carrey-vel és Charlie Kaufmannal. Hol tartott 2004-ben Jim Carrey karrierje? Mi történt a komoly szerepeivel? Mit mesél e

Klág Dávid, miután pótolta velünk egy vakfoltját, ezen a héten a kedvenc filmjét hozza el nekünk. Ez Michael Winterbottom rendezőtől a 24 Hour Party People, vagyis magyarul a Non-stop partiarcok. A 2002-es filmben Steve Coogan a Factory Records producerét játssza, amely a 70-es és 80-as évek ikonikus manchesteri zenekarainak adott otthont, mint a Joy Division, a New Order vagy a Happy Mondays. Az adásban Dávid elmeséli, hogyan fedezte fel ezt a filmet, és a népszerűsítésére irányuló kultúrmissziójának ezt megelőző állomásairól is beszámol. Kiderül, hogy Dávid volt a The Room első magyarországi kereszteslovagja, ahogy az is, filmpápai tevékenysége milyen összefüggésben van a Cool Listával. Aztán beszélünk Michael Winterbottom kérlelhetetlenül indie filmográfiájáról, valamint Steve Coogan komikusi karrierjéről, és a kettő metszetéről, vagyis a The Trip-filmekről egyaránt. A 24 Hour Party People kapcsán kibeszéljük, milyen, amikor egy történetnek teljességgel szerethetetlen a főszereplője. Végigmustráljuk a val

Vendég évadunk folytatásában Klág Dávid érkezik hozzánk, és bepótolja a saját vakfoltját. Ez a film pedig nem más, mint A keresztapa II, eredeti címén The Godfather Part II. Mario Puzo és Francis Ford Coppola közös forgatókönyvéből Coppola rendezte a filmet, amelyben az egyik történetszálon Robert de Nirót láthatjuk a fiatal Vito Corleone szerepében, a másik történetszálon pedig a fiát, Michael Corleonét Al Pacino játssza. Az első részből visszatér Diane Keaton (akit mi az Annie Hallban is csodáltunk), valamint John Cazale (aki meg a Kánikulai délutánban játszott Pacino oldalán). Mi az oka annak, ha valaki sokáig halogat olyan fontos filmeket, mint a A keresztapa II? Jóllehet, Hollywood reneszánszának veretes darabja ez a film, de vajon mennyire számít modernnek mai szemmel? Hol helyezkedik el a többi új hollywoodi rendező koordináta-rendszerében? Mi az, amit máshogy fogalmaz meg, mint Scorsese gengszterfilmjei? És mit ad hozzá az első részhez? Mi vezet Michael Corleone bukásához? Megpróbáljuk azt is megfe

Veres Szilárd a múlt héten megnézte velünk a Mindent anyámról című filmet, most rajta volt a sor, hogy egy kedvencét elhozza a podcastba. A választása a xXx: Return of Xander Cage, vagyis a xXx: Újra akcióban című filmre esett. Extrém sportok találkoznak a hajmeresztő speciális effektusokkal és a menő akciókoreográfiákkal. A rivaldafényben Vin Diesel sütkérezik, oldalán olyan nevek bukkannak még fel, mint Donnie Yen, Tony Jaa, Samuel L. Jackson, Nina Dobrev, Rory McCann, vagy nem utolsósorban Toni Collette. Vajon Vin Diesel miért szereti kihagyni a sztárcsináló franchise-ai második részét? Mi lehet a The Rockkal való összekülönbözésük hátterében? Ki Team Rock, és ki Team Diesel az adásban? Megbeszéljük azt is, hogy mi motiválhatta Vin Dieseléket, hogy feltámasszák a több mint tíz éve tetszhalotti állapotban szunnyadó xXx-franchise-t (itt üdvözöljük azokat az olvasóinkat, akik valami egészen másra guglizva keveredtek ide). Persze a rengeteg tangenciális téma után feltesszük a nagy kérdést is, hogy miért ez